We are Alive

Mi történik, ha különböző országokból érkező fiatalokat összeeresztünk egy vidéki kertben, és adunk nekik tíz napot, hogy együtt éljenek, tanuljanak és felfedezzék a fermentálás világát?

Hát, elkezdenek pezsegni a dolgok. És nem csak az üvegekben.

A We Are Alive! nemzetközi ifjúsági csere 2026. május 22–31. között zajlott az etyeki Szatyor Közösségi Házban, ahol magyar, francia és olasz fiatalok töltöttek együtt tíz napot.

Aprítottunk, sóztunk, kevertünk, kóstoltunk és kísérleteztünk. Készült sambucchino, kimchi, kombucha, tempeh, miso, koji és még jó pár fermentált finomság. Közben pedig megpróbáltuk megérteni, mi történik egy fermentumban, amikor baktériumok, élesztőgombák és más mikroorganizmusok munkához látnak és remekül együttműködnek.

Néha még mi magunk is mikrobákká változtunk. Az egyik gyakorlatban mikrobák szerepébe bújtunk, saját élményt szereztük arról, hogy ki milyen környezetben érzi jól magát? Mit változtat a só, a csili vagy a meleg?

És innen már csak egy lépés volt a kérdés: mi a helyzet velünk, emberekkel? Milyen környezetben tudunk jól lenni? Mitől lesz élő egy közösség? Mi történik, ha sokféle ember kap elég időt, szabadságot, bizalmat és figyelmet? Valahol az üvegek, közös étkezések, beszélgetések, játékok és a kertben töltött pillanatok között ugyanis a saját kis kultúránk is elkezdett kialakulni.

„Most először éreztem azt, hogy a csoport minden egyes tagjához kapcsolódom” – írta az egyik résztvevő.

A közös étkezések is fontos részei voltak ennek a tíz napnak. Fantasztikus, változatos, organikus, fenntartható és sokszor fermentált ételeket ettünk, és közben egyre jobban láttuk, hogyan kapcsolja össze az étel a talajt, a mikrobákat, a növényeket, a hagyományokat és minket. A tíz nap végére pedig a fermentálás már nem valami furcsa konyhai varázslatnak tűnt, hanem egy élő és örömteli folyamatnak.

És talán egy közösség is kicsit ilyen. Megteremthetjük a jó körülményeket, összehozhatunk sokféle embert, adhatunk időt, teret és figyelmet, aztán egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy valami elkezdett élni.

Az etyeki élményeket két különleges látogatás is színesítette. Elsőként a mányi Kertműhely Alapítvány kertjébe látogattunk el, ahol a kert működése és szemlélete mellett a fermentálási gyakorlatokba is bepillantást kaptunk. A biokertben szinte semmi nem vész kárba, amit lehet, a tanyaoviban hasznosítanak, a termények egy része pedig fermentálással kerül tartósításra.

Egészen más világba csöppentünk a Michelin-csillagos SALT Budapest étteremben, ahol fantasztikus szakácsokkal, kreatív ötletekkel és izgalmas fermentumokkal találkozhattunk.

A két látogatás két nagyon különböző oldalról mutatta meg ugyanazt, hogy milyen sokféleképpen lehet a fermentáláshoz, az alapanyagokhoz és az ételekhez kapcsolódni. Különleges élmény és inspiráló bepillantás volt mindannyiunk számára.

Ahogy az egyik résztvevő írta: „Ez a projekt hatalmas inspirációt adott ahhoz, hogy tovább fermentáljak. A jövőbeli üvegeimben és a jövőbeli ötleteimben egyaránt.”

Mi pedig kíváncsian várjuk, mi minden fog még kiforrni mindebből.